lementem megint rokonlátogatóba, mellesleg down-kóros srácok lovagoltatásában segédkezni, majd közben kiderült, hogy hétvégén
verseny lesz Dánszentmiklóson, és mivel egy kedves barátunk rábeszélte a csapatot arra hogy induljanak marhaterelősben megint így a "munkát" otthogyava átpártoltam inkább lótifuti lovásznak tesómék mellé. mindig rá kell jönnöm hogy ez egy eléggé fontos szerep és nagy segítség, még akkor is ha egyszerre 3an osztoznak éppen rajtam. mindig van valami amiért el kell szaladni, ide-oda kell hozni, megfogni a lovat inni adni, enni hozni lenyergelni felnyergelni vagy csak simán elkísérni hogy ne egyedül rohangásszon,
de az egyék legjobb része az amikor beszállok a reggeli verseny előtti lazításba. na az nagyon megy már. reggelire mézesvilmos. aztán pedig a sült tarja. hát nem egy diétás életmód az biztos, de vidámnak nagyon vidám. szóval jó volt otthagyni a poros tábort egy kis lájtos versenyfíling miatt. csupa rég nem látott ismerős, pörgés zene, és jó kaja. persze este hullaként dől be az ember az ágyba, de sebaj.
pár éve itthon is divatbajött a rodeo, és már egész jó színvonalon produkálják magukat a bikák és "lovasaik". eléggé kemény helyzetek vannak, és csa kevesen tudják kiülni a 8 másodpercet, vagy épp a bika nem akar ugrándozni, hiába küldik az oldalát sarkantyúval. szóval végletekben játszanak az állatok és emberek.
itt is fényképeztem párat, meg végre engem is lencsevégre kapott Lali a fotós, miközben száguldoztam a mezőn, majd rodeoztam a mezőn, majd fényképeztem a többieket. Brigi a másik lelkes fotós akkor öökített meg amikor Buflákot próbáltam ellazítani egy kis sörrel... na jó, igazából csak azért itattam le a lovat hogy ne keljen tartogatnom a sört, mert már épp kezdett elegem lenni abból, hogy mindenkinek a mindene rajtam lóg, és még figyelnem is kell arra hogy el ne hagyjak valamit, és idejében megjelenjek a
versenyen felvételre kész kamerával a tökéletes helyre befészkelve magamat. nehezítő körülménynek kaptam egy Adamot is, akiről szerintem olvastatok már de ha nem, akkor ő A kutya. szóval amikor már a fülemen is lógott valami, akkor az övemre kötöttem a pórázt, és így sétáltunk Adammal. akit élmány pórázon vezetni, mivel ez egy eléggé ritka dolog, így nincs hozzászokva ahhoz hogy egyenesen menjen. tiszta szlalomkutya... kerülgeti a rudakat. rúd nélkül.
elég a szövegből, nézegessetek képeket. ebben az adagban van olyan is amit Katatesóm csinált amíg én videoztam, vagy Brigi, vay Lali.
tudom, hogy ez a kép homályos, de repül a kalap :))
-d-
