a megint verseny bejegyzésem után visszamentem Katáékhoz, ahol berendezkedtem, és vártam a következő versenyre. természetesen vonattal mentem, mert hát az ingyen van, és azért így jobb... kicsit kellett várni a "taxira" az állomáson, addig megörökíthettem a táskámat, meg a biciklitárolót. ez a soltszentimrei pályaudvar ez kész csuda. ha nem láttam volna már ott megállni vonatot, nem tudnám hogy az a megálló. az előbbi pályaudvar megnevezs betudható annak hogy már késő van és nem vagyok magamnál....
mondanom sem kell nem kellett sokat várni. most "nálunk" broncon volt a verseny, így ki sem kellett mozdulni otthonról. a napközbeni tevékenységem a lóti futi lovászlány munkakörbe passzo
l bele a leginkább, az egészet megspékelve egy fényképezőgépet is kaptam a nyakamba, ami persze nagy örömömre szolgál mindig, főleg most, hogy Lali segít, hogy jobb képeket tudjak csinálni. szóval szépen eltelt egy hét, aminek a vége felé már gyülekeztek a vendégek, így minden este inni kellett, ami nem volt gond, de néha már sok... persze mindig jön valaki aki feldobja az unalmas hétköznapokat. a verseny is teljesen rendben zajlott le, azt leszámítva, hogy nem nagyon futott jó eredményeket a "család" bár mivel már jó régen volt így nem emlékszem annyira. 
hétközben előkerült egy kiscica a tető alól, akit Rékagyerek egyfolytában abajgatott. néha el tudtam neki magyarázni, hogy nem mindig kell hurcolni azt a cicát. meg néha magamhoz vettem. na akkor pihent is egy kicsit :)))
a versenyre eljött szlovákiából Mita is, akivel már pár éve találkoztam, hiszen Matko barátja. nagyon szuperül lovagol. annyira lehet látni a különbséget magyar és egyéb lovasok tudása között hogy nagyon. szóval számít ha valaki "nagyoktól" tanul.
Adam közben szétrágta a gumilabdánkat, így a víziröplabda meccs visszavágójára nem kerül sor. az ellenfél nagyon el volt telve magával, de olyan szuper csapatom volt, hogy lealáztuk őket. reméltem hogy a visszavágóban is meg tudjuk tenni, de erre még várnunk kell azt hiszem :)
-d-
