Szóval ma színházban voltam, a Madáchban és a Volt egyszer egy csapat című musicalt néztem meg, ami azon túl, hogy díszleteiben, zenéjében és koreográfiájában is nagyon tetszett, némi eszmei mondanivalóval is szolgált és voltak megindító pillanatai.
A történet Észak-Írországban játszódik a protestánsok és katolikusok brutális és mindennapokhoz tartozó összetűzéseinek idején. A hatalmon lévő protestánsok üldözik a katolikusokat, sokan ártalanul halnak meg csupán a vallásuk miatt. A katolikus célja, hogy megszűnjön az elnyomás és létrejöjjön az egységes Írország, és minden ír otthon érezhesse magát a hazájában.
A történet középpontjában fiatalok állnak, akik keresik a boldogságot, a szerelmet, a barátságot ebben a zűrzavaros világban. A főhősők katolikus focisták, akik a területi bajnokság megnyerését szeretnék elérni és persze mindennapjaikban ott van a protestáns-katolikus küzdelem. Márcsak azért is, mivel egyik csapattagjuk protestáns, ami sok feszültséget szül. Persze emelett a szerelmek szövődése is szerepet kap a darabban.
Közülük vannak, akik áldozatul esnek a harcnak, mások emigrálnak a békétlenség elől Amerikába, van aki áruló lesz. A történet szövevényes, hiszen több szereplő sorsát követi az egy kiemelt szerlemi szál mellett.
A végkövetkeztetés pedig mi más is lehetne, mint hogy mindig remélni kell, hogy az utódokra egy jobb világ köszönt, hogy mindenki számára kiderül az erőszak csak erőszakot szül, ezért az egymás mellett való együttélésre kell törekedni, hiszen nincs más mód a békés életre.
-t-
