Timi és Dóri kalandjai

először is kezdeném azzal, hogy elkezdtem írni, csak nem tettem publikussá, és most azt látom, hogy eltűnt. szóval újra kezdem. valószínűleg nem lesznek problémáim, főleg a orvosi esetek említésekor, mivel épp torokfájós vagyok.

Mint emlékeztek rá, kocsival mentünk négyen Plitvicéig, majd mivel rájöttünk hogy inkább Splitben éjszakázunk minthogy a tavaknál keressünk szállást, így továbbmentünk. Splitbe éjfél körül érkeztünk meg, és az itthonról hozott papír alapján láttunk, hogy nincs több komp ami átvinne Hvar szigetére, Stari Grad városába.

Amíg Martin beszippantotta élete első tengeri levegőjét, addig Petivel elindultunk az információ felé. a Hírdetőtáblán melepődve láttuk hogy Stari Grad is szerepel, teát ha minden igaz van még egy utolsó komp. És volt is. Megvettük a jegyeket, és beálltunk a sorba. az indulásig még kb másfél óránk volt, így tettünk egy rövid sétát a parton, kerestünk még nyitvatartó és kávét főzni hajlandó helyet Martinnak, majd félkómásan ücsörögtünk, aztán visszasétáltunk a kocsihoz és ott kómáztunk tovább. ez a nap nagyon hosszú volt, így már alig éltünk. a komp 4körül érkezett meg, addigra már mindenki összefagyott hernyónak tűnt a hálózsákokban a edélzeten, miután a belső helyekben légkondi ment, és még hidegebb volt. megtaláltuk a házat is, és lefeküdtünk.

Másnap reggel 10-11 körül örömmel konstatáltuk, hogy házigazdánk hozott nekünk friss kenyeret és tejet. Jó sokára indult a nap, mert mindenki nagyon nagyon álmos. Megindultunk a pert felé. Természetesen sziklás part volt, de mi addig gyalogoltunk, amíg egy homokos részt nem találtunk. jó messze volt... kicsit hidegnek tűnt néhol a víz, de azért öröm volt az azúrkék tengerben pancsolni. az első napok kb így teltek, azt leszámítva hogy nem sétálunk el a homoos részig, hanem beértük a sziklá parti búvárkodással is. Még ott a strandolók között is annyi halacska úszkált, és olyan sokféle, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek a búvárszemcsit és pipát a horvát kirándulásokhoz. na meg persze a gumicipőt is, bár a strandos részen nem nagyon vannak sünök, de a köveken jobb cipőben.

Sajnos Kata betegen érkezett és vasárnapra elérte azt az állapotot, hogy el kellett mennünk az ügyeletre. ott hosszas sorbanállás, sötét olaszok, és pórul járt helyi motorosok megismerése után végre bejutott a titkos ajtó mögé. Ott persze közölték vele amit tudtunk is: tüszős mandulagyulladása van. Kapott 2 jó nagy kugli antibiotikumot meg egy vényt, mellyel hétfőn mikor már nyitva van a patika megveheti a többi adag jó nagy gomb méretű tablettát.(le se lehet nyelni egybe...) ez nem volt jó hír, mert így fürdeni napozni nem lehet.

hazafelé az orvostól még tettünk egy kis óvárosi sétát. nagyon hangulatos kis utcácskák, persze kocsi nem fér el rajta, bárok, műemlékek, templomok, és terecskék váltogatják egymást. én folyton lemaradtam, mert annyi szép dolgot lehetett fényképezni, de mivel nem vártak meg soha, így csak feleannyit tudtam, és az is néha kissé csálé kép lett. :(

eltelt ez a nap is, éste 10körül már ágyban volt mindenki, én még olvasgattam, majd amikor eldőltem éreztem hogy valami nincs rendben a gyomromban. ezekután jött életem egyik legrosszabb éjszakája. hasmenés és hányás. fél11től reggel 4ig egyfolytában jöttek az ingerek. minden kijött, de sikerült elaludni. jól belázasodtam, így adott volt, hogy a délelőttöt velem töltjük az orvosnál. ez kicsit hosszabb program lett mint vártam, mert rákötöttek infúzióra. másfél óra alatt belém is csorgott egy adag tengervíz meg egy hasfogó... utána csak arra vártam, hogy mikor nőnek ki az uszonyaim, és változom sellővé Timi aszondta építünk mobilakváriumot, ha netán...). nem váloztam át, viszont meglepően jól lettem, és nagyon éhes. mostmár tesókámmal betegen döglődtünk otthon egész nap, és peti is csatlakozott mert megfázott éjszaka amikor engem áplgatott. szegény martin volt csak egészséges. 

esténként katáék elkirándulgattak szomszédos városkákba és ez így ment még 2-3 napig, majd ők hazamentek egy reggelen. sajnáltam mert pont aznap már nem fájt a hasam, és így tudtunk volna együtt csinálni valamit, dehát Kata a lórugás antibiotikumjaival jobbank látta a hazamenetelt. elbúcsúztattuk őket, integettünk a partról ahogy eltávozott a nagy hajó.

innen indult a nyaralásunk második hete, amit már csak kettesben töltöttunk, és néha csatlakozott hozzánk a házigazdánk Jóska is. 

Mivel neki volt autója így eljutottunk Jelsába és Vrboskára is, ahol gyönyörű óváros, erődtemplom, és csodálatosan szép part várt minket. hideg volt állítólag a víz de én nem is éreztem mert olyan gyönyörű dolgok voltak a vizben az alattam elterülő mélységben. úsztunk együtt halrajokkal, láttunk tengericsillagokat, és még sok sok állatot és növényt. ha valaki arrafelé jár mindenképp ugorjon be a vízbe és nézzen körül. a part nagyon izgalmas mert az amúgy szöget bezáró sziklalapok - rétegek itt szinte vízszintesek, így az egész part egy nagy sziklaplatz. ennek következménye, hogy fejessel lehet indulni a partról. bent a vízben egy darabig még csak lassan lejt az aljzat aztán egyszercsak megindul, és onnantól csak a nagy kékséget látni. akár melytengeri búvárnak is érezheti magát az ember persze azért lámpa még nem kell... a víz meg olyan tiszta, hogy simán láttam a méterekkel előttem úszó Petimet. kicsit sok a nudista a közeli kemping miatt, de nincsenek ott mindenhol. :) szóval ez gyönyörűséges volt. szemben egy kis sziget, mögötte egy nagyobb, érdemes megnézni.

következő nap egy hvari buszos kirándulást terveztünk, de sajnos nem ment akkor busz amikor szerettük volna, így ezt a programot csúsztattuk másnapra. Hvar a legnagyobb város a szigeten, és mint pont szeptember elsején jártunk ott, amikor is láthattuk, hogy mekkora adag tankönyvvel jönnek ki a kisiskolások a az első nap után a suliból. aztán összeverődnek bandákba és lemennek a partra. na emiatt nagyon írígy is vagyok ám. Hvar mellett vannak a Pakleni szigetek, sok pici sziget egymás mellett. hát csodálatos ez is. a legelsőn egy világító torony is van, de ezt a part alakja miatt még a jó magasan lévő Spanyol Erődből sem látni. persze mi azér elmentünk és megnéztük. van róla fényép is, de nem látni semmit, miután csak sötétedésre értünkm oda :)

hvaron két erőd is van. a másik a Napóleon Erőd ami ma állítólag asztrológiai központ, de volt már katonai bázis is. a Naplementét egy bástyáról néztük meg internacionális társaságban, de sajnos felhős volt az ég alja, így nem láthattuk ahogy a tenger elnyeli a napot. az éjszakai busszal hazamentünk, és leraktuk magunkat másnapra.

Innentől már nem tettünk kirándulásokat, csak ott Stari Gradban bóklásztunk a parton. egyik nap felmentünk a kereszthez ami egy jó nagy domb tetején van és onnan néztünk naplementét. eredetileg napfelkltét akartunk nézni, dehát nem úgy alakultak a dolgok, amit én enm is bántam annyira, főleg úgy hogy hazafelé a kompról megnézhettük.

találtunk magunknak egy sziklás köves zugot, ahol tele volt a tenger alja sünikel meg csigákkal. így sikerült szert tenni kiürült házakra is. nem is kevésre, mindenkinek jutott egy üveg emlék. arról ebben a borús időben külön meg kell emlékeznem, hogy végig verőfényes napsütés volt, egy csepp esőt nem láttunk a helyiek bánatára.

az szinte már evidens, hogy minden városban menéztük a tűzoltókat is, mivel az esőhiány miatt mindenhol nagy csapatok állnak készenlétben és várják az erdőtüzet (azaz remélik nem lesz). mivel a jelsai parancsnok ács, és házigazdánknak ácsra volt szüksége ezért ott elbeszélgettünk az emberkkel. nagyon aranyosak volak, és egyből tisztletbeli tagnak akarták fogadni petit, és lelkesen ajánlgatták magukat testvérvárosi tűzoltóságnak. :)

hazafelé hajnalok hajnalán indultunk, még sötét volt,a pirkadatot a még alig nyitott szemmel néztük végig, de nagyon szép volt pont Split ébredésére megérkezni immár a szárazföldre.

már biztos kevesebb dolgot írtam le mint amennyit akartam, de azt hiszem így is lesz mit olvasnotok..

pl kimaradt a táj leírása... mindenhol erdők, vagy a 2001 körüli tűz nyomán már éledő természet, levendulamezők, már sajnos nem virágzővan, olajfák, leanderek roskadásig virággal, futónovények, pozsgások, óriáskaktuszok, és rozmaringbokrok. a gránátalma nagy bánatomra még nem érett eg, pont ahogyan a kis zöld kugli mandarinok sem...

és arról sem számoltam be hogy a kidobott szalámi hatására lett egy házimacskánk is. kicsit erőszakos volt, de egyébként nagyon aranyos.

-d-