megvan az első önállóan szerzett biciklis sérülésem... szerencsére nem elesésből származik. amikor új pedált kaptam, Peti felhívta a figyelmemet arra, hogy a kis szegecsek -vagy mik- könnyen beleállhatnak a vádlimba, ha bénázok. nos, eddig nem is értettem, hogy ezt hogy lehet kivitelezni... tegnap mégis sikerült. csak azt éreztem, hogy jajj ez fájt, aztán itthon, hogy hű ez még mindig fáj, és nahát van egy bőralatti puklim. mára szépen belilult. csinos :)
ő pedig az új fotoalanyom. fogtok még vele találkozni. nagyon rendes, nem mozdul és nem kiabál, hogy menjünk már. van egy nagytesója is, de mostanában ritkán látja, és már hiányzik neki :(
-nemíromalá,mertevidenshogyénvoltamazelkövető-
