nem menekülésből, csak a hiába való várakozás miatt gondoltam egyet és csatlakoztam Rikáékhoz akik ma elmentek kirándulni. mivel tegnap este szokásos "feltámadási" bulinkat tartottuk, így kissé nehezen ment a felkelés, ezért nem indultunk túl korán, de még időben megérkeztünk Zebegénybe. a sárga jelet követve kényelmes tempóban elindultunk felfelé. szerencsére Rika nem az a rohanós típus, így jutott időm fényképezni is, mert a természet gyönyörű volt. ahol nem volt kilátás a Duna-kanyarra ott a csodálatos hunyort nézegettem. amikor felértünk Hegyes-tetőre, és megláttam a kilátót, akkor koppant, hogy valójában hol is vagyunk... a Julianus kilátóba érkeztünk meg, ahol már 2szer is volt 
szerencsém fent aludni, majd hajnalban rácsodálkozni a táj szépségére, és megállapítani, hogy akárhogy is nézzük, szeles a környék:) (eddig mindkétszer Nagymaros felől közelítettem meg a "hegytetőt", ezért nem volt ismerős az útvonal. persze gondolhattam volna, sőt még a térképet is megnéztem, dehát ki az aki ilyen napsütésben a térképet mazsolázza ahelyett, hogy nyomban elindulna...) itt nem csináltam fényképet, mert sokan voltak fent. így nagyon kiábrándító volt, hogy manapság mindenki kattogtat össze-vissza és hatalmas mennyiségű silány minősgű képet csinál magáról majd felrakja mindjuk wiwre, "na itt is jártam" címszóval, és emiatt elveszik mind a táj, mind a fényképezés szépsége. fucsák az emberek, ahelyett hogy csendben kifújnák magukat a hegytetőn, és rájönnének, hogy milyen jó dolguk is van, egy teljesítménynek, "pipának" élik meg ezeket a kirándulásokat. sajnálom hogy a fényképezésnek elveszett a misztikája, és amikor fényképezek megpróbálom úgy tenni, hogy ne csak értelmetlen kattogtatás legyen, még akor se, ha van hely a memóriakártyán. Julianusból még felmásztunk Szent Mihály hegyére, ami most eléggé susnya volt, de sebaj. ezután elindultunk lefelé, vissza Zebegénybe. most Janez lett a kritikus pont, mert a térdei nem nagyon szeretik a lefelé utat. én rájöttem, hogy kisdombról lefutni jó, mert utána a lendület még felvisz picit a következő kisdombra. kicsit olyan érzés volt mintha Rikáék gyereke lennék, de aztán rájöttem, hogy mindannyian gyerekek vagyunk, és ez így van jól :)
szuper volt végre kicsit kiszellőztetni magunkat, napoztatni az arcunkat, és április közepén sortban mászkálni a zöldellő fák között. menjetek ti is kirándulni.
-d-
