2. nap: s z a b a d o n t e r v e z é s, f ö l d ö n ü l é s k ö z ö s e n. r e p ü l ö k.
ez a nap is jól eltelt, sok sok eszmefuttatással és beszélgetésekkel. meglátogatott minket egyik főfőmentorunk is Ekler Dezső, aki az organikus építészet fontos mestere (mellesleg a nagykállói népművészeti tábor (később téka) megalkotója. ejj, de jókat is táncultunk annak i
dején a szárnyas csűrben, és hogy örültek a férfinépek mikor rájöttek, hogy a zuhanyzó kőfalán felmászva jó belátások nyílnak a mosakodó fehérnépre). érdekes volt számomra, mert nem lazult le hozzánk, nem érezte át azt, hogy igazából csak egy gyorsbeavatkozást tervezünk (félig-meddig szórakozunk és nem világmegváltunk), vagyis mi nem éreztük azt, hogy ő érzi a dolog komolyságát. sokszor elbeszéltünk egymás mellett, nem értettük egymás célját. bevallom a cél egyfolytában csak hatáolóvonalak közötti dolog semmi konkrétum. azaz én így éreztem addig amíg készen nem lettünk mindennel. a 2.napon rájöttem, hogy tudok repülni, sajnos még csak kis ideig, de legalább már megy. pénteken az is kiderült, hogy azért tudok repülni mert angyal vagyok (pedig aki ezt mondta az nem is tudja hogy repülni is tudok :). meg arra is rájöttem, hogy jó dolog a moszkván a földön csücsülni tömegesen. ugyanis a szerdai happening a földön ülés volt 2X2méteres raszterben. tök jó volt, sugárzott a meleg az aszfaltból, és egy csomóan leültek mellénk. még nénik és bácsik is jöttek mosolyogva, de nem ültek le mert féltek, hogy nem tudnak majd felállni. pont zenélt a vizespoharas ember is. még talán sosem hallgatták egyszerre ennyien, és sosem kapott ekkora tapsot :) jól éreztem megint magam. persze a leüléshez adtunk skiccpauszt, zért mégiscsak a moszkván vagyunk, és hát a öld nem a legtisztább. sorbanálltunk a papírért. vicces volt. kígyózó sorok a papírosztók előtt...
napközben pedig kísérleteztünk tovább, ami abból állt ,hogy két paravánt asztallá formálva leültünk a tér közepén gondolkodni. nagyon király volt. még mielőtt összeszereltük volna az asztalokat hirtelen ötleten alapulva Hubával kérdéseke írtunk fel az asztallábakra, majd így sétálgattunk és néztük az emberek reakcióit. persze Huba természete nem olyan hogy csak csöndben mutogatja a táblát, úgyhogy így néha még buzdító 
kérdéseket intézett az emberek felé. ilyenkor arra gondoltam, hogy lehet jobb lenne ha letenném a táblát... szerencsére nem lincselt meg minket senki :) aztán a paravánokat rendeltetés szerűen használtuk, és flállítottunk immár 3 darabot, majd beálltunk körbe és néztünk a kör közepére. nah, itt aztán kiderült ,hogy ki az aki a nagy rohanás közepette is kiváncsi... annyira jó tanulmányozni az embereket. és van aki odajön és kérdez. jött egy kissrác is, kérdezni, ő Bandi volt. a ki vagy kérdésre a nevét mondta. először andrást aztán javította bandira. mert ő bandiként jobban érzi magát. jött egy kekeckedős csávó is, ő azt mondta kék és sárga legyen amit csinálunk és akkor megáll, megnézi, mert a színes az jó, az érdekes. biztos az ikeában dolgozik...
-d-
boccs ez kusza lett, de késő van már...
