megint volt gyakorlat a tüzin. most nem csináltam sok képet, mivel a tudásomat is ideje volt felfrissíteni, így inkább szerelni álltam be. persze adtuk az alaphangulatot, hiszen mi, lányok nem nagyon tudjuk fapofával végigcsinálni a gyakorlatot. persze komolyan csináljuk és közben odafigyelünk, hogy tényleg tanuljunk is, de a köztes időben jut idő egy kis mókázásra is. így fordulhatott elő, hogy a sisak fordíva került a fejünkre...
-d-
elkezdett szakadni az eső. ettől elkezdtem fázni. meg örülni hogy hazaértem előtte. úgyhogy most be is bújok a takaróm alá, és alszom egy nagyot, egézen holnap reggel 10ig :)
timi ma ügyes volt. szépek voltak :)
d-d
Szeszi megházasodott. Szépek voltak, és aranyosak. Kívánom, hogy így is maradjanak :)
-d-
megint lelátogattam tesómékhoz, hogy kipihenjem a két vizsgát, és a leadásokból hátramaradt fáradalmakat. épp versenyre készültek, úgyhogy így nem volt akkora pihenés, mivel napközben volt mit segíteni, esténként meg mindig jött valaki, akivel lehetett beszélgetni meg koccintani. sajnos a versenyre már nem tudtam ottmaradni, de majd legközelebb...
természetesen csináltam sok képet is, de mivel tesóm gépét használtam (az enyém nagytestvére) ezért minden lovas képem lent maradt. így csak a saját gépemmel készített kedvenc képeimből rakok ide nektek.
-d-
u.i.: Aki jönne, azt az 5.-e, péntek érinti, mert 2 koreográfiából 2 szereposztás van és én az 1.-ben vagyok mindkettőből, ami a péntek este.:)
-t-
májusi eső aranyat ér...
mialatt az előző bejegyzést írtam, halkan eleredt az eső. finoman kopog a leveleken, és a levegő is kezd frissülni.
-d-
miért nem lepődök meg azon, hogy egy ilyen hét után nem várhatom el magamtól azt, hogy ha nyitott joghurtosdobozzal a kezemben pakolászok akkor ne borítsam ki? nem csurgott ám végig sokmindenen :D
-d-
itt van ingyen letölthető photoshop... tudom hogy mindenkinek jól jönne a város leadáshoz :)
-d-
leadós fúj hét van, úgyhogy átjött Timi hogy haladjunk ugyanis párosterápia van kiosztva idénre. szóval alkotónapot tartottunk. már csak rendet kell raknom és mehetek aludni, mint aki jól végezte dolgát, közben pedig majd homokba dugott fejjel nem gondolok az éptörire és sziltanra...
és a képen a kispad meg a fa árnyéka :)
-d-
megcsípte egy szúnyog a lábamat. csak picit, és nem is vakartam, és estére jó nagy és piros lett. ez a másnap esti állapot. azért vicces. úgy tűnik érzékenyen érint a téma :)
-d-
tenap egy röpke teraszgrillpartyt tartottunk Julinál. nagyon szupi volt, bár nem maradtam sokáig, és nem volt ott mindenki. végre nem csak télen találkoztunk. remélem ez is hagyomány lesz, mint a közös síelés :)
következő majd Zsófiéknál lesz, ha minden igaz, aztán majd jöhettek hozzánk is :)
-d-
tegnap tanulás közben a kezembe akadt a gyurmaradírom. eredetileg sárga volt, még Timitől kaptam annak idején... mára már bekoszolódott, de még működik... szóval ha kezembe akad mindig elkezdem gyurmázni. 
kígyócskák, golyócskák, csigák virágok, ami éppen jön. tegnap így egy egész virágzó növény lett az asztalom dísze. mivel itthon volt nővérkém, így ő is hozzáadta tudását, és a bőrgravírozó dizájnnal kicsit felturbózta az én remekművemet. igazán büszke vagyok magunkra . a legjobb, hogy minden gravíreszköz párját megtaláltuk az asztalom körül. erre nem is számítottam, de minden jó volt valamire. most már legalább tudom mire használható a szívószál ami egy makettezés óta kallódik itt...:)
-d-
a hétvégét jól meghosszabbítottam és elmentem "szanatóriumba", ahol még hipoterápia is volt :) . nagyon jó volt. hatásos. majd erről is mesélek bővebben. később...
igen, tudom, még tartozom alkotóhetes beszámolókkal. jön hamarosan...
-d-
már második napja vacsorázom a számítógép előtt. eléggé lehangoló. kezdem érezni az íróasztalom ergonómikus kialakításának hiányát. zsibbad a jobb vállam. meg a karom, meg mindenem. megyek is aludni. egy leadás kész. igaz éjfélre kérték, de szerintem így az éccaka közepén 2óra csúszás belefér.
egyébként ma voltunk a várban rajzolni. Bercivel felsétáltunk. meg is lepődtem, hogy sétálni akar. érik még meglepetések az ember lányát. Tücsivel majdnem elcsábultunk a sziklakórház felé, de aztán inkább váltottunk a jógyerek dizájnra, így maradtunk rajzolni. persze nem sok értelme volt. nem jött az ihlet. ajánlom mindenkinek a Rétesvár pékséget. Forró meggyes rétes. elég jó volt. ehető...
-d-
pesti víz. szeretem. legalább látszik, hogy már félig üres, vagy még félig tele van a pohár... igyuk? mert jó.
-d-
ez itt van mert nem kell mellé szöveg...
Csomafája, református templom.
(merített papír,vízfesték. 2009) (->hihi)
Timinek is van, remélem majd feltölti.
-d-
Na közkívánatra én is felteszem. Ez pedig Magyarderzse református temploma.
.jpg)
-t-
törökbálinton volt a területi katasztrófavédelmi verseny, amin a csapataink elég jól szerepeltek, mert megtanulták a leckét, és már profin tudnak első sugarat szerelni, és ismerik a kocsinkat is. büszke vagyok rájuk, meg magunkra, hogy ilyen ügyesen felkészítettük őket. itt vannak képek.
a képen éppen a csapatunk összhangjának tesztelése folyik. jelentem, nem estünk el. és ez nagy szó ám :)
((azért fogtuk egymás vállát :P jobb a biztonság))
-d-
2. nap: s z a b a d o n t e r v e z é s, f ö l d ö n ü l é s k ö z ö s e n. r e p ü l ö k.
ez a nap is jól eltelt, sok sok eszmefuttatással és beszélgetésekkel. meglátogatott minket egyik főfőmentorunk is Ekler Dezső, aki az organikus építészet fontos mestere (mellesleg a nagykállói népművészeti tábor (később téka) megalkotója. ejj, de jókat is táncultunk annak i
dején a szárnyas csűrben, és hogy örültek a férfinépek mikor rájöttek, hogy a zuhanyzó kőfalán felmászva jó belátások nyílnak a mosakodó fehérnépre). érdekes volt számomra, mert nem lazult le hozzánk, nem érezte át azt, hogy igazából csak egy gyorsbeavatkozást tervezünk (félig-meddig szórakozunk és nem világmegváltunk), vagyis mi nem éreztük azt, hogy ő érzi a dolog komolyságát. sokszor elbeszéltünk egymás mellett, nem értettük egymás célját. bevallom a cél egyfolytában csak hatáolóvonalak közötti dolog semmi konkrétum. azaz én így éreztem addig amíg készen nem lettünk mindennel. a 2.napon rájöttem, hogy tudok repülni, sajnos még csak kis ideig, de legalább már megy. pénteken az is kiderült, hogy azért tudok repülni mert angyal vagyok (pedig aki ezt mondta az nem is tudja hogy repülni is tudok :). meg arra is rájöttem, hogy jó dolog a moszkván a földön csücsülni tömegesen. ugyanis a szerdai happening a földön ülés volt 2X2méteres raszterben. tök jó volt, sugárzott a meleg az aszfaltból, és egy csomóan leültek mellénk. még nénik és bácsik is jöttek mosolyogva, de nem ültek le mert féltek, hogy nem tudnak majd felállni. pont zenélt a vizespoharas ember is. még talán sosem hallgatták egyszerre ennyien, és sosem kapott ekkora tapsot :) jól éreztem megint magam. persze a leüléshez adtunk skiccpauszt, zért mégiscsak a moszkván vagyunk, és hát a öld nem a legtisztább. sorbanálltunk a papírért. vicces volt. kígyózó sorok a papírosztók előtt...
napközben pedig kísérleteztünk tovább, ami abból állt ,hogy két paravánt asztallá formálva leültünk a tér közepén gondolkodni. nagyon király volt. még mielőtt összeszereltük volna az asztalokat hirtelen ötleten alapulva Hubával kérdéseke írtunk fel az asztallábakra, majd így sétálgattunk és néztük az emberek reakcióit. persze Huba természete nem olyan hogy csak csöndben mutogatja a táblát, úgyhogy így néha még buzdító 
kérdéseket intézett az emberek felé. ilyenkor arra gondoltam, hogy lehet jobb lenne ha letenném a táblát... szerencsére nem lincselt meg minket senki :) aztán a paravánokat rendeltetés szerűen használtuk, és flállítottunk immár 3 darabot, majd beálltunk körbe és néztünk a kör közepére. nah, itt aztán kiderült ,hogy ki az aki a nagy rohanás közepette is kiváncsi... annyira jó tanulmányozni az embereket. és van aki odajön és kérdez. jött egy kissrác is, kérdezni, ő Bandi volt. a ki vagy kérdésre a nevét mondta. először andrást aztán javította bandira. mert ő bandiként jobban érzi magát. jött egy kekeckedős csávó is, ő azt mondta kék és sárga legyen amit csinálunk és akkor megáll, megnézi, mert a színes az jó, az érdekes. biztos az ikeában dolgozik...
-d-
boccs ez kusza lett, de késő van már...
ma megkezdődött az idei alkotóhetünk. az urbanisztika tanszék szervezi, és végre kicsit más mint eddig... az első jó dolog, ami kárpótolja azt, hogy tulajdonképpen csak 4 napos esemény, mert hétfő most ugye szünet volt (még nekünk is ;), az az, hogy a Postapalotában "lakunk", teljes kilátátással a moszkva térre. 6 csoport van, mi megállóteret csinálunk, bár még mindig nem konkretizálódott számomra, hogy ez mi is lesz pontosan...
1.nap, l i s z t - p r o j e c t . a mai napot a nyitóelőadások töltötték ki, majd egy kis csoportgondolkozás, ahol sor került az első interakciónkra, ami egy vizsgálat volt, hogy ki merre megy a fontos kijáratok, átjárók után. ezt 2-2 kiló liszt átugorhatatlan sávban történő leszórásával végeztük. páran biztos anyáztak, ezért meghúzom magam mint ötletgazda, de szerintem örüljenek, hogy nem a festékes verziót választottuk. nagyon jópofa volt, és még a számításaink is bejöttek, mert sokáig elhordták a cipőtalpakra ragadt finomlisztet. ez az alkotóhét a gyors, mirobeavatkozásokról szól. mivel a szórás után fél órával lezúdult egy nyáriasnak mondható zápor, így el is takarította a természet utánunk a nyomokat... pedig nagyon buli volt :)
ezután következett az össznépi akció, ami abból állt, hogy 6 sávban új térfalakat alakítottunk, ezáltal megváltoztatva a teret, és a közlekedőjáratokat. a mi csoportunk eltakarta a bérletes bódékat, majd kijjebb húzódtunk, azaz beljebb, az "óra" felé, és ezáltal mögöttünk egy sziget, egy újabb tér alakult ki. érdekes volt látni a nem értést az emberek arcán, hogy megállnak és néznek és várják, hogy mi lesz még itt.
holnap 18:00kor újabb gyorsbeavatkozást hajtunk végre, még nem tudjuk mi lesz az akció, de gyertek el és nézzétek meg. pontosan kezdünk, és max 10percig vagyunk kint, szóval ne késsetek :)
bringával mentem ma, sajnos megint egyedül,de sebaj, legalább tudok közben gondolkozni, és szörnyülködni az autósok figyelmetlenségén. a 6órás interakciónk előtt egy hatalmas eső jött, mint már írtam, és akkor végiggondoltam, hogy ha ez így marad, akkor a minimum 1 órás hazaút alatt mi lesz belőlem. bár nem vagyok 100%ban cukorbéka, mégis ha így szakadt volna az eső hazáig tuti elolvadok... de szerencsémre csak pár csepp esett a hazaúton, és nem fáztam se nem áztam...
ne felejtsétek, holnap 18:00 Moszkva tér! :)
(az első képen láthatjátok a fehér liszt sávokat a metrókijáratnál és még egyéb helyeken)
-d-
nem menekülésből, csak a hiába való várakozás miatt gondoltam egyet és csatlakoztam Rikáékhoz akik ma elmentek kirándulni. mivel tegnap este szokásos "feltámadási" bulinkat tartottuk, így kissé nehezen ment a felkelés, ezért nem indultunk túl korán, de még időben megérkeztünk Zebegénybe. a sárga jelet követve kényelmes tempóban elindultunk felfelé. szerencsére Rika nem az a rohanós típus, így jutott időm fényképezni is, mert a természet gyönyörű volt. ahol nem volt kilátás a Duna-kanyarra ott a csodálatos hunyort nézegettem. amikor felértünk Hegyes-tetőre, és megláttam a kilátót, akkor koppant, hogy valójában hol is vagyunk... a Julianus kilátóba érkeztünk meg, ahol már 2szer is volt 
szerencsém fent aludni, majd hajnalban rácsodálkozni a táj szépségére, és megállapítani, hogy akárhogy is nézzük, szeles a környék:) (eddig mindkétszer Nagymaros felől közelítettem meg a "hegytetőt", ezért nem volt ismerős az útvonal. persze gondolhattam volna, sőt még a térképet is megnéztem, dehát ki az aki ilyen napsütésben a térképet mazsolázza ahelyett, hogy nyomban elindulna...) itt nem csináltam fényképet, mert sokan voltak fent. így nagyon kiábrándító volt, hogy manapság mindenki kattogtat össze-vissza és hatalmas mennyiségű silány minősgű képet csinál magáról majd felrakja mindjuk wiwre, "na itt is jártam" címszóval, és emiatt elveszik mind a táj, mind a fényképezés szépsége. fucsák az emberek, ahelyett hogy csendben kifújnák magukat a hegytetőn, és rájönnének, hogy milyen jó dolguk is van, egy teljesítménynek, "pipának" élik meg ezeket a kirándulásokat. sajnálom hogy a fényképezésnek elveszett a misztikája, és amikor fényképezek megpróbálom úgy tenni, hogy ne csak értelmetlen kattogtatás legyen, még akor se, ha van hely a memóriakártyán. Julianusból még felmásztunk Szent Mihály hegyére, ami most eléggé susnya volt, de sebaj. ezután elindultunk lefelé, vissza Zebegénybe. most Janez lett a kritikus pont, mert a térdei nem nagyon szeretik a lefelé utat. én rájöttem, hogy kisdombról lefutni jó, mert utána a lendület még felvisz picit a következő kisdombra. kicsit olyan érzés volt mintha Rikáék gyereke lennék, de aztán rájöttem, hogy mindannyian gyerekek vagyunk, és ez így van jól :)
szuper volt végre kicsit kiszellőztetni magunkat, napoztatni az arcunkat, és április közepén sortban mászkálni a zöldellő fák között. menjetek ti is kirándulni.
-d-