Először is, hogy hogy kerültem én ide.:) A lényeg az, hogy a nagyszülim, sőt még apukám is ebben a kis faluban született, aztán gyerekkorában költöztek Borsodba, Kazincbarcikára, de a nyarakat mindig itt töltötte, meg hát a rokonság többi része itt is maradt. Apukám unokatestvéréék pár éve megvették a házuk melletti telket a régi parasztházzal és teljesen rendbehozták, összkomfortosították. Így ma vendékházként működik 3 szobával (egy 4 ágyas és két 2 ágyas), mindhez külön fürdőszobával, illetve egy nagy közös konyhával. Itt laktunk hát mi is, meg nekük járt koszt is finom szatmári ételekből, mint például a habart paszuly, vagy a káposztás bableves. A rokonlátogatásokon kívül persze a környék néhány nevezetes helyén is megfordultunk. Az egyik ilyen Túristvándi, Kömörő közvetlen szomszédságában, ahol vízimalom található.
Ezt a XIII. században építették, ma múzeum, de a látogatók csodálatára be is indítják, úgyhogy meg lehet nézni a 2 nagy malomkerék forgását és az épületen belüli szerkezetek mozgását. A következő érdekes település Szatmárcseke, ami ami azon kívül, hogy híres Kölcseyről, hiszen itt írta a Himnuszt, illetve a térség országyűlési követe volt, itt található egy az egyész országban máshol nem látható érdekesség. Ezek pedig a csónakos fejfák. A mai napig ilyen fejfákat helyeznek el a csekei temetben a síroknál, vagyis csónak alakú, emberi arcot mintázó faragott fa kopjafákat. Az eredetüket ma sem tudják biztosan, de a hagyomány él.
Másnap jártunk Vásárosnaményban, ahol a nemrég felújított Tomcsányi- kastélyban néztük meg a megyéről szóló kiállítást. Egészen régi leletek is vannak itt, illetve az ottani , vidéki életet is bemutatja a kiállítás. Ezután látogattunk el a két legszebb helyre utunk során. Ez nem más mint Tákos és Csaroda, ahol egy-egy református templom található. A csarodai a XIII. században épült, akkor még katolikus templomnak, majd a reformációkor lett református. Emiatt a gyönyörű belső falfestményeket lemeszelték, de mára sokat helyreállítottak ezek közül. Szerencsére az őseink tudtak is valamit, mert a növáényi anyagokból készült festékek színei gyönyörűen megmaradtak, jó állapotban. Ma már a nap is kifaktíja bezzeg azokat a béna festékeket, amiket árulnak.;P A festmények bizánc hatásra keletkeztek és alakjaik az általánostól eltérően vidámak, kedvesen mosolyognak, így ők a "mosolygós szentek".
A két templom között az az alapvető különbség, hogy a csarodait a helyi nemesi család építette, így téglából épült, gazdgabb, míg a tákosi a "mezitlábas Notre-Dame", mivel paticsfalú, padlója döngölt agyag, a szegényemberek temploma. Az egyszerűség szépségén kívül az teszi különlegessé, hogy mennyezete gyönyörű festett kazettákból áll, illetve megvan az eredeti bútorzata, az eredeti színeiben, köszönhetően a szintén növényi eredetű festékeknek:) Mindkét templomban lelkes mesélőnk akadt, aki elmondta a templom történetét, és persze más érdekességeket is. Jó, hogy vannak még ilyen emberek, akik óvják a múlt emlékeit és szívesen mondják el a történeteiket.
Általában erről a térségről at mondják, hogy a legszegényebb és elmaradottabb, ami részben igaz is, de némi hírveréssel és a turizmus fellendítésével igazi kis paradicsom lehetne. Már most is szilvalekvárfőző fesztivál, zenei fesztivál és sok egyéb várja a látogatókat. Felüdülés volt itt járni, a koszos, büdös és mindenhol széttúrt és lezárt főváros után. És csak néhány helyen jártunk, szinte minden faluban van valamilyen látnivaló, szóval csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy kerekedjen fel és a jól reklámozott helyek mellett ide is jöjjön el és csodálkozzon rá a szépségeire.
Amúgy, meg a vezetést is gyakoroltam most eleget, mert én vezettem, így a rokonlátogatások alkalmával a többiek megihatták a pohár sört, hogy a jó szatmári szilvapálinkáról már ne is beszéljek.:P
És még a reklám helye: www.falusi.hu/nyugodthajlek -t-
Timi¤Dóri 2008.08.11. 23:17:01